Makovetz Anna: NÉGY ÉVSZAK című kiállítása a K.A.S. Galériában
„Tájban ülni és megfigyelni a tájat. Emberként az életben cselekedni tudni. A megfigyelés tanulható, gyakorolni való készség. A megfigyelés gyakorlása, a figyelem élesítése, a tudat ébresztése, az éberség hozzásegít minket életfeladataink felismeréséhez. A természet körforgásában figyelem a tájat. A természet megfigyelésekor megfigyelem a lelkesítő szépségen túl az összefüggéseket, a föld, az ég, az elemek, a sajátosságok, formák és színek, az évszakok körforgását, a Napot, a Holdat, a csillagokat és bolygókat; megtanulom megismerni és elhelyezni ebben ember önmagamat. A megismerési vágyból és figyelemből születnek ezek a képek, a megfigyelés anyagba formálása a festés. A szépség és értelmesség, a tudat, hogy egy óriási Rend része vagyok megtisztelő érzés. A tudat, hogy emberként rajtam is múlik a Jövő felemelő érzés. Része és részese vagyok a tájnak, a Világmindenségnek, formálója vagyok a Jövőnek, ahogy mindannyian azok lehetünk, ha ezt felismerjük."