Temesi Apol textil szobor installációja a B32-ben kápráztatja el a látogatókat az Eleven Tavasz keretében, az 1 Művész 1 Porta kezdeményezésnek köszönhetően! A művészt kérdeztük munkájáról!
Mesélj kérlek magadról!
Textiltervező művészként végeztem a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, majd itt folytattam doktori tanulmányaimat is. Kutatási témámban a nyersanyag-centrikus tervezésre specializálódtam, ennek szellemisége határozza meg alkotói munkámat is.
RAWfiction design vállalkozásomban a hazai és regionális ipari gyapjú maradékokból fejlesztek látszó, akusztikai paneleket belsőépítészeti felhasználásra, ezzel természetes, megújuló alternatívát kínálva a piac számára magas minőségben.
Mire vagy a legbüszkébb a művészeti munkáddal kapcsolatban?
Elsősorban a kitartásomra vagyok büszke. Az elmélyült kutatásomnak köszönhetően egyre komplexebben tudtam feltárni a belsőépítészetet érintő akusztikai- és a textilipart érintő nyersanyag-problémákat. A megoldást kutatva olyan gyártástechnológiát dolgoztam ki, amely nemcsak összehangolja az iparágak szereplőit, de a valós problémára releváns választ tud kínálni szem előtt tartva a természettel való egyensúlyunk visszaállítását is. Sok év elmélyült munkája ez, amelyben fontos állomás volt a két nemzetközi klímainnovációs díj és a Moholy-Nagy László Formatervezési Ösztöndíj is.
Mit láthatunk tőled az 1 Művész 1 Porta kezdeményezés során?
A kiállítás kis méretű szobrai a textil iparból lehulló gyapjúból készülnek, amely hazai és regionális nyersanyagunk. Kiváló minősége miatt csak a kor szelleme befolyásolja, hogy természeti kincsként tekintünk-e rá, vagy az ipar által hátrahagyott, problémát okozó „landfill”-ként. Bízom benne, hogy újra olyan korban élhetünk, ahol meglátjuk a megújuló, természetes nyersanyagokban rejlő lehetőségeket, szépségeket, és képesek vagyunk a tárgykultúránkat összehangolni a természeti környezetünk adottságaival.
Miként tud a művészet segíteni ebben a nehéz időszakban?
A művészet számomra a szépség és a harmónia kutatása, az ember léptékének felfedezése. A művészet csendesen vezet a lényeges felé bármilyenek is legyenek a külső körülmények.